Boldog Nőnapot!
2010.03.08
Ez az a nap, amelyet a nők elég komoly harcok és áldozatok árán vívtak ki magunknak. A régi korokban a nők nem voltak egyenrangúak a férfiakkal, de szerencsére mindig akadtak forradalmi beállítottságú lányok és asszonyok, akik foggal-körömmel ragaszkodtak ahhoz, hogy a férfitársadalom elismerését, megbecsülését kivívják a nők számára. Ez a harc nem volt egyszerű, de ma már ott tartunk, hogy ezt a napot nem csak a női szervezetek tartják számon szerte a világon. Az ENSZ is megemlékezik erről a napról és sok-sok ország nemzeti ünnepként jelöli meg. Az alábbiakban Weöres Sándor versét olvashatjuk a nőről.
 |
Weöres Sándor A nõ A nõ: tetõtõl talpig élet. A férfi: nagyképû kísértet. A nõé: mind, mely élõ és halott, úgy, amint két-kézzel megfogadhatod; a férfié; minderrõl egy csomó kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó. A férfi - akár bölcs, vagy csizmavarga - a világot dolgokká széthabarja s míg zúg körötte az egy-örök áram, cimkék között jár, mint egy patikában. Hiában száll be földet és eget, mindég semmiségen át üget, mert hol egység van, részeket teremt, és névvel illeti a végtelent. Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér, alkot s rombol, de igazán nem él s csak akkor él - vagy tán csak élni látszik - ha nõk szemébõl rá élet sugárzik. A nõ: mindennel pajtás, elven csak az aprózó észnek idegen. A tétlen vizsgálótól összefagy; mozogj és mozgasd s már királya vagy: õ lágy sóvárgás, helyzeti erõ, oly férfit vár, kitõl mozgásba jõ. Alakja, bõre hívást énekel, minden hajlása életet lehel, mint menny a záport, bõven osztogatva; de hogyha bárki kétkedõen fogadja, tovább-libeg s a legény vérig-sértve letottyan cimkéinek bûvkörébe. Valóság, eszme, álom és mese ugy fér hozzá, ha az õ köntöse; mindent, mit párja bölcsességbe ránt, õ úgy visel, mint cinkos pongyolát. A világot, mely észnek idegenség, bármeddig hántod: mind õnéki fátyla; és végsõ, királynõi díszruhája a meztelenség. |
|
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
Nincs új bejegyzés.
